Valentin nap,vagy nem?

Ezt az írást részben egy régebbi blogomról vettem, részben pedig a mostani tapasztalataimat írtam le benne,mivel a poszt,amit erről írtam, több mint két éves.

Vannak akik szeretik,akik utálják és évrőlévre hangoztatják feleslegességét,akik ünneplik,akik hetekig készülnek rá,akik bár nem akarnak az utolsó pillanatban mégis vesznek valamit az asszonynak,hogy ne legyen sértődés a végén.De most már nem lehet nem tudomást venni róla,az éttermek akciókat hirdetnek,minden tele van szivecskés bigyibogyós strasszos cuccokkal,amiknek kábé semmi értelmük.

De mi is ez valójában?Hogyan lett kedves szokásból,amikor a barátok és házastársak üdvözlőlapot küldtek egymásnak, a virágboltok szent napja?

Sokan gondolják hogy ez egy "amerikai baromság" holott az ünnep története jóval régebbre nyúlik vissza...

A legenda szerint II.Claudius császár megtiltotta a fiatal katonáknak a házasságkötést,mert úgy tartotta,azok lesznek a jó katonák,akiknek nincs itthon kötődésük,nem vágynak haza a harctérről (ami hülyeség,mert éppen emiatt igyekeztek volna jobban a harcban,hogy életben,győzelemmel mehessen haza a családhoz).

Egy Valentin nevű fiatal pap a szerelmesek cinkostársa lett,és titokban adta össze a párokat,amiért később kivégezték.

Búcsúlevelét szerelmének így írta alá :"a te Valentinod"

(ha ebbe belegondolunk,elég morbid,hogy az van a képeslapokon,hogy "be my valentine",nem?)

Ezzel szemben a tudósok úgy vélik a rómaiak ezen a napon az állataik védelmében imádkoztak, és az ima után a nők nevüket egy korsóba helyezték,a férfiak húztak belőle,és ez a lány volt a párjuk az aznapi mulatságon,sokaknak pedig utána is.Ezen a napon tehát sok fiatal pár jött össze (nem kéne most is kipróbálni a valentin-napi szingli bulikon?hátha működik..) ezért alakulhatott ki az ünnep.

Az angolok 1466 óta ünneplik,de akkoriban ez annyiból állt,hogy kártyát küldtek egymásnak,semmi virág,meg cécó.

Kis Hazánkban sem olyan új keletű ez a nap,mint gondolnánk: 1700-as évek óta mi is számon tartjuk Bálint-nap néven,és nálunk is inkább romantikus verseskötetek képében jelent meg ez az ünnep.

Mostanra azonban hatalmas csinnadrattát fűznek köré,lányok mászkálnak szekérderéknyi vörös rózsával, óriási giccses plüssmacival, lufikkal. Mintha ezek a szeretet értékével egyenes arányosságban lennének,úgy hordozzák. Szerintem a kereskedelem elvette ennek a személyes báját, és megértem azokat, akiknek ebből elegük van,ha van párjuk,ha nincs.

 

Csak azt nem értem,hogy akik utálják ezt a napot, és osztják az észt, hogy nem csak ezen a napon szeretjük egymást, meg egyéb ilyen bölcsességéket irkálnak az üzenőfalukra, azok miért nem írják anyák napján például, hogy "Nem csak most szeretem az anyukámat"

 Hát komolyan mondom, ezt szerintem mindenki tudja, a két ünnep lényege ugyanaz,csak más személyekről szól, és vannak olyanok, akik nincs anyukájuk, nem csak akkor,hanem már régóta! Ők eszünkbe jutnak anyák napján, hogy milyen rossz nekik? Szerintem sajnos nem.

 

És nehogy azt higgye bárki,hogy a párkapcsolatban élőknél  minden rózsaszín ilyenkor,még ha ünneplik is. Ha a pasi elfelejti,az is baj,ha túlzásba viszi,az is, ha nem azt ad,hanem kisebbet mint a barátnődé,az is.

Felmerülhet a kérdés hogy mit is akar ilyenkor egy lány?

Ne törjék a fejüket,uraim,ugyanazt,ami az én többi 363 napján: figyelmet.

Ha valaki nem romantikus, de főz a párjának egy vacsorát,vagy megveszi neki a kedvenc csokiját, elmosogat helyette,önként leviszi a szemetet, az bőven elég, szívecskék, lufik, rózsák nélkül is. Erről kéne szólnia ennek a napnak. Figyelni kéne egymásra-nem csak a szerelmünkre hanem mindenkire aki fontos nekünk.Végtére is ez nem csak a szerelem,hanem a szeretet ünnepe is...