Öltözködési bakik, amiktől felmegy bennem a pumpa

Mivel nem vagyok én divatistenség, hogy eldöntsem mi menő és mi ciki,  arról fogok most írni, mik azok a dolgok, amiket ha látok az utcán, akkor azért kidagad a nyakamon egy kis ér,mert nem fér a fejembe, hogy mégis honnan jönnek ezek az ötletek valakinek,és hogy nem veszik észre, mennyire nem esztétikus,amit viselnek.

I.Leggings, mint nadrág
Szerintem ezer meg ezer helyen leírták már, és sokszor mondogatja mindenki, hogy a LEGGINGS NEM MINŐSÜL NADRÁGNAK. Pont olyan,mintha  valaki egy vastag harisnyában indulna útnak, ami nem átlátszó-ilyet pedig szerintem nem szoktak tenni :)
 Ennek ellenére tele van a város ilyen lányokkal, rövid felsőhöz cicanaci, és hát igencsak látszik a tevepata. A leggings elvileg azért lett kitalálva hogy az ilyen zavarba ejtő "ez most ruha vagy tunika" darabokban ne feszengjünk. A jó felső legalább a cicanadrág képzeletbeli sliccének végéig leér.

II. KamUgg csizma+ csámpás járás
Azért írtam,hogy kamu, mert legtöbbször a fiatal korosztálynál lehet ezt látni, ők pedig gondolom nem nagyon járnak valódi Ugg csizmában. Ezek a csizmák nem tartják úgy a lábat, ahogyan kell, azért aki alapból egy picit csámpás, az ebben a cipőben úgy fog járni,mint egy kisliba.  Nagyon zavaró látvány,ráadásul hosszú távon az egészségnek sem tesz jót- akinek ilyen problémája van, mellőzze ezt a lábbelit.

 
 III. Botladozók a magassarkúban
Senki nem úgy születik, hogy tud járni 10 centis sarkú platformban- de ha így van, ne az utcán tegye meg az első ilyen lépéseket. Így az amúgy szexi magassarkú inkább inkább kínos lesz, ráadásul sérülés is lehet a dologból. Ne akarja elsőnek rögtön a legmagasabb sarkakkal kísérletezni, fokozatosan, szépen, és főleg: gyakorolni otthon! Ha van egy kis időd, járkálj benne körbe körbe a lakásban párszor, 1-2 alkalommal egy héten, hamar meg lehet szokni :)

IV. Nem megfelelő melltartó
Ez is evidensnek tűnik,hogy ne lógjon ki egy elütő színű pánt, de valahogy sokszor ez sem jön össze az embereknek, annyira feltűnően nem,hogy néha tényleg majd kiszúrja mindenki szemét vele. Írhatnám ide a szilikonpántot is,de őszintén szólva jórég nem láttam olyat senkin.

 

 
 V. Horgolt (?) nyári csizma
 Magában a nyári csizma intézménye is egy rejtély számomra,  de ebből még azért vannak olyanok, amik nem néznek ki rosszul, de ezek a horgolt vagy én nem tudom milyen valamik, amiket néha látok lányokon, forrónadrághoz, komolyan, a világból ki lehet vele kergetni.

 
VI. Zokniszandál
Klasszikus, nem is kell magyaráznom, de szerencsére mostanában főleg kisgyerekeken és időseken látom, náluk még elnézem (valamint találtam magamról egy képet, amin kb 5 lehetek, és zoknipapucs van rajtam,áú!)

VII. Vallási jelképek vagy ehhez tartozó dolgok divatból való viselése
Úgy,mint rózsafüzér, szentképes karkötők, és társaik. Ha nem vagy vallásos, meg divatból hordasz ilyesmiket, ez olyan mintha gúnyt űznél mások hitéből, szerencsére most már kezdenek eltűnni a látómezőmből, szóval talán lassan teljesen kimegy a "divatból"

+1 nem öltözködés
 Kötelességemnek érzem tudatni veletek , hogy attól,hogy van egy gigantikus lenövésetek, az még nem ombre. Ha otthon csibesárgára szivatod a hajad alját,ami amúgy sötét színű: az sem ombre. De ami a legszörnyűbb, hogy fodrászok keze közül is kerülnek ki olyanok, hogy csak pislogok .
Ha ilyen hajat szeretnél, olyan szakemberhez menj, aki már csinált ilyet, és főleg ne kísérletezz otthon a szőkítővel. Az ombre csak akkor szép,ha igényesen van megcsinálva.

 

ask.fm

Mivel nem lesz formspring, itt van helyette ez:
http://ask.fm/lillyannfreuds

Az egyéni stílus és a struktúrális modell, valamint a szürke néhány árnyalata

Avagy hogyan alakul ki az egyéni öltözködési stílus?

Kislány korunkban-ki kevesebb ideig,ki tovább- azokat a ruhákat hordjuk, amiket az anyukánk, nagymamánk, egyéb rokonaink vásároltak nekünk (esetleg idősebb testvérüknek). Ez ad egyfajta biztonságérzetet, hiszen a szülő választ, a gyermek meg vagy felveszi, vagy oltári hisztit csap és a földhöz vágja magát, hogy ő mínusz tíz fokban a tüllszoknyájában szeretne oviba menni- mondhatjuk tehát, hogy egyéni stílusunk és ízlésünk igen korán megmutatkozik, ám csak később indul igazán kibontakozásnak.

  
Ahogy telnek-múlnak az évek, ahogy erősödnek önállósodási késztetéseink, a választás feladata egyszer csak mi a nyakunkba szakad- mert milyen ciki már az "ősök" által vett ruhákat hordani, amiket nem együtt választunk ki vagy veszünk meg, hirtelen már nem tűnnek vonzónak- hiszen mi, fejlődésben lévő majdnem-felnőtt hölgyek már magunk is el tudjuk dönteni, mit szeretnénk viselni.

Ezzel egy időben szokták elkezdeni a nagyszülők, a szomszéd néni, és kis mértékben talán a szüleink is összecsapni a tenyerüket- te jó ég, hogy jár ez a gyerek? tényleg ez lenne a menő?- mintha ők maguk nem követtek volna el néhány durva divatbűnt fiatalon.

Az efféle katasztrófák a celeb tiniket is utolérik

Kamaszkorunkban sokféleképpen kereshetjük saját identitásunkat- jó néhányunknál ennek az egyik "eszköze" a különböző  szubkultúrákhoz tartozó öltözékek és viselkedésformák kipróbálása, akár minden héten más stílussal, egyik héten rockerek voltunk, a másikon már "diszkósok" (holott valójában dizsinek még a közelébe se mentünk :D), majd legtöbben "megállapodunk" egynél, és ennek megfelelő életstílust próbálunk kialakítani magunknak- hiszen vágyunk arra,hogy egy közösség részei lehessünk, és ez mindenképpen egy olyan közös alapot ad, ami a "valahová tartozás" érzését nyújtja- tehát bár lényegében lázadunk a külsőkkel, valamelyest mégis nyomást gyakorol ránk a konformitás utáni vágy.

Úgy vettem észre, hogy amíg kamaszként-bár csapkodják össze a tenyerüket- a felnőttek elnézően mosolyognak, ha egyik héten punknak, a másikon r'n'b-s dívának öltözve jelenünk meg, felnőttként már elvárják, hogy  legyen egy kiforrott, egységes, vállalható stílusunk, amivel nem keltünk túl nagy feltűnést, és amiben nincsenek "kiugró" dolgok. Felmerül azonban a kérdés- ennyik vagyunk valójában, ha felnövünk, egyetlen, felnőttes, egységes ruhatár? Maradt bármi abból a fekete pandamaci sminket viselő kamaszlányból, vagy eltűnt teljesen?

Létezik-e a homogén öltözködés?

Mivel pszichológiát tanulok, és próbálom a tanultakat minden lehetséges területre kiterjeszteni, így erről a témáról alkotott elképzeléseimre is rányomta a bélyegét ez a szép tudomány.
Hiszem, akárcsak mi magunk, a mi személyiségünk, az öltözködésünk sem lehet homogén.

A klasszikus pszichoanalízis személyiségünk szerkezetéről alkotott strukturális modelljét valószínűleg nem kell bemutatnom a téma iránt érdeklődőknek, de néhány szóban kissé leegyszerűsítve összefoglalnám:(megjegyzés ide: tudjuk, hogy azóta rengetegen és rengetegféleképpen alakították át ezt az elméletet, de kétségtelen tény, hogy ez az ős kiindulási alap,mely a mai napig tartja magát)

 
 Személyiségünk három aspektusának, az ösztön én (vagy id) az ego (vagy én), .és a superego (felettes én)  kölcsönhatásának köszönhetően alakul ki a komplex emberi viselkedés.
Az id , primitív, ősi ösztönöknek engedelmeskedve (un örömelv) szükségleteink azonnali kielégítését szorgalmazza, személyiségünk ezen része velünk együtt születik meg- biztosan ti is láttatok kisgyereket éktelenül sikítani, ha nem kapták meg valami azonnal amit akartak.
Az ego már később fejlődik ki, és képes a valóságot, tényeket figyelembe venni, és ezekhez igazítani szükségleteinek kielégítését, tehát realizálja az id törekvéseit.
A superego a társadalmi és szülői elvárásokhoz igazítja viselkedésünket- ez alakul ki a legkésőbb. A felettes én igyekszik olyan döntéséket hozni, melyek erkölcsileg megfelelnek azoknak a normáknak, amikben felneveltek minket.

Természetesen az, hogy az ego és a superego kialakultak,nem jelenti azt, hogy néha nem tör fel belőlünk az ősi ösztön: a Szürke ötven árnyalata című rettenetes fércmű egyetlen értékelhető gondolatának tartom Ana "belső istennőjét", aki tulajdonképpen a józan esze ellen hangolja őt, és csak a zaboláltan szexuális vágyainak kielégítését tartja szem előtt- valljuk be, néha mindannyian ilyenek vagyunk, nem feltétlenül szex, lehet kaja, vagy egy szép ruha, ami hirtelen KELL és józan eszünket hátrahagyva megszerezzük amit akarunk.(aztán bekopogtat az ego,hogy hellóka, tényleg muszáj volt ennyit enned/költened? nem szégyenled magad?)

Biztosan ismerős nektek ez az érzés- megvesztek valamit, amire aztán néztek, mint tyúk a piros kukoricára, hogy ez nem is illik hozzám, ez nem is én vagyok, minek vettem meg?- véleményem szerint az így megvett ruhák többsége is mi magunk vagyunk, csupán egy merészebb, oldottabb pillanatunkban.

És miért ne lehetnénk a munkán kívül kicsit extravagánsabbak? Egyik nap dívák, a másik nap igazi üzletasszonyok? Miért kéne minden nap ugyanúgy kinézünk, ha egyszer mi magunk sem lehetünk mindig ugyanolyok?

Természtesen szükségünk van néhány útmutatásra, amik nekfelettes énünk persze nagyon szeretne engedelmeskedni: a szintén pszichoanalitikus vonalon elinduló szakember, Alfred Aldler hite szerint igényünk van a társadalomba való beilleszkedésre-kinek több kinek kevesebb- hiszen a társadalmi keret egy elfogadottságot, komformitás érzést ad- ez így rendben is van, de meg lehet találni az összhangot különböző énjeink és a külvilág elvárásai között (a következő posztomban-ha Nektek tetszik ez a fajta megközelítés) kicsit gyakorlatibb tanácsokat szeretnék leírni, hogy hangold össze e kettőt.

 
 (Kérném szépen minden kedves olvasómat, hogy kommentben írjátok le, szeretnétek-e még ilyen témájú posztokat olvasni, és esetleges építő jellegű kritikákat is szerettel várok, mit csináljak esetleg másképp ezzel kapcsolatban, előre is köszönöm <3<3)
 
 

Catrice Neogeisha Patch Eyeliners teszt

Sokszor szidom magamat, meg a fránya kíváncsiságomat, hogy gyakran veszek meg olyan dekorkozmetikai terméket, ami "jé ilyenről még nem is hallottam, de érdekes!", és aztán  gyakran rájövök, hogy valószínűleg azért nem volt még eddig ilyen, mert egy hülyeség, aminek semmi értelme, csak a kreatívok kitalálták, de a gyakorlatban nem az igazi.

Ennél a termékénél is meg megőrültem, hogy megtudjam milyen is,  de semmit nem találtam, EZT a videót leszámítva, amiből pont egy szót sem értettem, mivel sajnos nem beszélem a nyelvet, viszont a látvány nem volt kellemetlen, és a végeredmény pedig egészen természetes, gondoltam miért ne?

A Catrice pultjainál megtaláljátok a terméket, 950 forintba kerül.  A csomagolása egy sima lapos kis borítékszerű cucc, a hátulján rajta van hogy kb hogy kell elképzelni a szemedet, ha felrakod ezt a matricát.
A képek közül van pár,amin a fejem rémes, elnézést kérek előre is!

Pont úgy néznek ki,mint a turbórágós tetkók,lol.

Úgy gondoltam, hogy mivel most csak tesztelni akarom élesben,mert nem bírtam már magammal, a nekem legkevésbé tetsző duplafarkas megoldást választottam. Ma reggel nagyjából negyed nyolckor raktam fel őket:

Felvittem a (hogy márkahűek legyünk) Catrice szemhéjalapot

Íme

A videón látott módon feltettem

Tádám!

Nem néz ki matricának

Felvitele nem volt egyszerű, de ebbe talán az is belejátszik,hogy én elég ügyetlen vagyok. Ahol nem illeszkedik tökéletesen, ott szemceruzával töltöttem ki a rést.

A szemhéjnak kicsit furcsa, olyan mint amikor túl sok krémes festéket viszel fel, de nem olyan vészes, nem nagyon kellemetlen, el is feledkeztem róla a nap folyamán.

Ma sokat mászkáltam, munka aztán barátnős program, közte tömegközlekedtem, volt hóesés, minimum félórányi séta, de láthatjátok majd, nem mozdult.

Összesen 6 embert kérdeztem meg, látszik-e,hogy matrica, azt mondták ha nem hívom fel rá a figyelmet, észre sem veszik, nem tűnik annak, viszont ketten is mondták,hogy elgondolkoztak rajta,hogy lehet ilyen szabályos :D
 Egyetlen szépséghibája, hogy a farkinca elengedett, de ez a többi párnál, ahol nincs kis farok, valószínűleg nem lesz gond.

Íme, délután fél 4kor:

Az elengedett farkinca

Összességében azt kell mondanom,hogy nem gondoltam volna hogy ez a valami hasznos, de szerintem ki fogom tudni használni.
Nektek tetszik? Hát az Essence-es változat?